Amerika börtöneinek mélyén egy párhuzamos gazdaság működik, ami láthatatlan a külvilág számára, mégis hatalmas méreteket ölt. Itt a munka nem választás kérdése, hanem a túlélés feltétele. A cellák mögött kialakult egy ipari rendszer, amelyben az emberi idő és erőforrás a legolcsóbb valuta.
Az acélajtók mögött emberek ezrei varrnak, csomagolnak, hívásokat kezelnek és raktári munkát végeznek, de nem karrierépítés céljából, hanem azért, mert a törvény engedélyezi a kényszert ott, ahol a szabadság már elveszett.
Amerikában több mint 1,2 millió ember tölti le büntetését állami vagy szövetségi börtönökben, akik közül százezrek dolgoznak nap mint nap olyan körülmények között, amelyet egyes szakértők a modern kori rabszolgasággal azonosítanak.
Az észrevétlen valóság: amikor a szabadság elvesztése többet jelent a kiszabott büntetésnél
A börtönmunka intézménye mélyen gyökerezik az Egyesült Államok történelmében. A legtöbb ember talán nem is tudja: az amerikai alkotmány 13. kiegészítése – amely formálisan véget vetett a rabszolgaságnak 1865-ben – tartalmaz egy fontos kivételt:
„Sem rabszolgaság, sem kényszermunka nem létezhet az Egyesült Államokban… kivéve, ha az büntetésként szolgál egy bűncselekményért, ami miatt az illető szabályszerűen elítélésre került.”
Ez az „apróbetűs” kitétel lehetővé tette, hogy a szabadságuktól megfosztott emberek – főként fekete amerikaiak – újra munkára legyenek kényszerítve minimális vagy nulla fizetésért. A 20. század elején a polgárháborút követő déli államok új börtönrendszerei pontosan erre épültek: fehér földbirtokosok így jutottak olcsó munkaerőhöz a mezőgazdaságban, miközben a feketéket tömegesen büntették apróbb szabálysértések miatt.
De itt jön a csavar…
Ez a minta a mai napig tovább él, csak modernebb formában. Példa erre a kaliforniai állami börtönök, ahol több ezer fogvatartott dolgozik tűzoltóként, életüket kockáztatva a nyári bozóttüzeknél, amiért óránként mindössze 2-5 dollárt kapnak. Furcsa ellentmondás, de ezek a hősök a szabadulásukat követően a legtöbbször nem dolgozhatnak tűzoltóként a büntetett előéletük miatt.
A büntetés-végrehajtási intézetek mellett működő ipari vállalatok – mint például az UNICOR, az amerikai szövetségi börtönipar egyik legnagyobb cége – olyan világmárkákkal dolgoznak együtt, mint a McDonald’s, a Victoria’s Secret vagy a Walmart. Ezek a cégek közvetve profitálnak ebből a láthatatlan munkaerőből.
Kik a legnagyobb vesztesek?
A számok egyértelműen mutatják: az igazságtalanságnak egyértelmű faji dimenziója van. Bár csak az amerikai lakosság 13%-át teszik ki, a fekete amerikaiak az összes bebörtönzött több mint 33%-át alkotják.
Az állami börtönökben dolgozók többsége színesbőrű, akik a börtönmunkából származó bevétel töredékét kapják csak meg. Az elítéltek gyakran kénytelenek olyan feladatokat is elvállalni, amelyeket civilként soha nem végeznének – a megtagadásért pedig akár magánzárka is járhat.
„Ez nem nevelés – ez kizsákmányolás”
Számos szervezet – köztük a Worth Rises, az Abolitionist Law Center vagy a Black & Pink – igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a börtönmunka jelenlegi rendszere nem rehabilitál, hanem kihasznál. Nem a társadalomba való visszailleszkedést segíti, hanem egy újabb, „láthatatlan” börtönt épít anyagi kiszolgáltatottsággal, megalázással és a méltóság teljes elvesztésével.
De vajon hogyan léphetnénk túl ezen?
A megoldás nem egyszerű – de korántsem lehetetlen. Egyes államok már megtették az első lépéseket: Colorado például 2018-ban hivatalosan is kihúzta a „rabszolgamunka” lehetőségét saját állami alkotmányából. Kalifornia is népszavazást írt ki a 13. kiegészítés hasonló megreformálására.
Ahhoz, hogy valóban véget vessünk a rabszolgaság minden formájának, újra kell gondolnunk, mit jelent valójában a büntetés, a munka és a rehabilitáció a 21. században.
A kihívás: Van merszünk szembenézni a valósággal?
Érthető, ha ez a téma kényelmetlen. Hiszen azt a meggyőződésünket kérdőjelezi meg, hogy a börtönrendszer „igazságos”. De az igazság nem mindig kényelmes és a szabadság nem választás kérdése.
Érdemes elgondolkodni: ha nem emeljük fel szavunkat most, akkor mikor fogjuk?
Az abolicionista mozgalom célja sohasem az volt, hogy csupán a rabszolgaság formáját szüntesse meg, hanem azt a rendszert, amely képes újra és újra átalakulni és fennmaradni.
börtönmunka Amerikában, amerikai börtönrendszer, modern rabszolgaság, kényszermunka USA, börtönipar kizsákmányolás, fogvatartott munkavégzés, faji igazságtalanság börtönökben, 13. alkotmánykiegészítés kivétel, börtönipari cégek, UNICOR amerikai börtön, profitáló vállalatok börtönmunka, börtönrehabilitáció kritikája, büntetés-végrehajtási visszaélések, abolicionista mozgalom USA, színesbőrű fogvatartottak jogai
