Egyre több brit egyetem kerül külföldi befektetők kezébe és ezzel együtt csendben átalakul az oktatás lényege is. A tudás átadását lassan felváltja a profitgyártás logikája, az akadémiai döntéseket pedig pénzügyi érdekek határozzák meg.
A tantermekben még hallgatók ülnek, de a háttérben már üzletemberek írják a szabályokat. Miközben a világ a brit felsőoktatást még mindig a minőség szinonimájaként emlegeti, a valóságban egyre inkább piaci vállalkozássá válik. A kérdés, vajon meddig tartható fenn ez a látszat.
Mi történik valójában az angol egyetemekkel?
Az elmúlt években a brit felsőoktatás új jelenségnek lett tanúja: külföldi magántőkealapok egyre több egyetemet vásárolnak fel csendben a háttérből. A legfrissebb ilyen ügylet 2022-ben történt, amikor a Brightstar Capital Partners – egy amerikai befektetési alap – megvásárolta az angliai Arden University-t.
És ez korántsem elszigetelt eset. Már korábban is előfordult, hogy a Global University Systems vagy más nemzetközi magánvállalatok brit tanintézményeket kebeleztek be. Ezek a beruházók főleg az Egyesült Államokból, Kínából és a Közel-Keletről érkeznek azzal a kristálytiszta céllal, hogy hasznot termeljenek.
De miért probléma ez?
Első hallásra a külföldi tőke bevonása talán pozitívnak tűnhet. Végül is ki ne akarna több forrást az oktatásra? De a valóság egészen más képet fest.
- Ezek az alapok nem a tudást tekintik értéknek, hanem a piacképes diplomát.
- Nem érdekli őket a hosszú távú társadalmi haszon, hiszen csak a negyedéves pénzügyi kimutatásokat figyelik.
- Az oktatás minősége háttérbe szorul a gyorsan megtérülő profit kedvéért.
Ez oda vezet, hogy sietve hagynak jóvá tanfolyamokat, a tanárok túlterheltek, és a hallgatókat vásárlóként kezelik, nem pedig gondolkodó, fejlődő egyénként. És miközben az egyetemek számai szépen néznek ki a pénzügyi táblázatokon, az oktatás színvonala szenved.
Konkrét példa: az Arden University esete
Az Arden University-t korábban egy brit befektetési társaság vásárolta meg, majd adta tovább a Brightstar-nak. Az új tulajdonos prioritásai nem meglepő módon: a globális terjeszkedés, a kedvező piaci pozíció és a gyors megtérülés.
A tanári kar közben arról számol be, hogy egyre több az online tananyag, kevesebb a támogatás és növekszik a nyomás a „piacképes” képzések indítására. A diákok szintén érzik a változást: nehezebben jutnak valódi visszajelzéshez, és egyre inkább úgy érzik, mintha egy gyártósoron haladnának, nem pedig egy támogató, inspiráló környezetben.
Miért engedi mindezt a brit kormány?
Miközben más szektorokat – például az egészségügyet – részben óvja a külföldi tőke túlzott befolyásától, a felsőoktatásban teljes a szabadság a külföldi tulajdonszerzésre. A tény az, hogy sem a kormány, sem a szabályozó hatóságok nem követelik meg a potenciális vevőktől, hogy valóban értsenek az oktatáshoz, elég, ha rendelkeznek a szükséges tőkével.
Ez azt jelenti, hogy nincs hatástanulmány arról, miként befolyásolja egy magánvásárlás az egyetem diákjait, alkalmazottait vagy az oktatás minőségét.
Mi a megoldás – és mit tehetsz te?
Az első lépés a tudatosítás: hogy felismerjük, az oktatás nem kereskedelmi áru. Egyetemeink nem lehetnek spekulatív befektetési célpontok. Elvárhatjuk az államtól, hogy vállaljon felelősséget: folyamatos ellenőrzéssel, szigorúbb szabályozással és a közérdek előtérbe helyezésével.
Ha neked is fontos, hogy a jövő nemzedéke valódi tudást szerezzen – ne csak egy kinyomtatott oklevelet –, akkor itt az ideje feltenni a kérdést:
„Milyen jövőt finanszírozunk – és milyen áron?”
Az oktatás értéke messze meghaladja a tőzsdei árfolyamokat. Érdemes lenne újra így tekintenünk rá.
külföldi befektetők brit egyetemek, brit felsőoktatás privatizáció, magántőkealapok egyetemi felvásárlás, brit egyetemek szabályozás, külföldi tulajdon felsőoktatásban, brit egyetemek minősége, profit orientált oktatás, Arden University befektetők, Global University Systems hatás, egyetemi oktatás piacosítása, külföldi pénz felsőoktatásban, tanárok túlterheltsége egyetemeken, diákok szerepe felsőoktatásban, brit oktatáspolitika, befektetők hatása oktatásra
