Vannak pillanatok egy ország történetében, melyek messze túlmutatnak a politikán. Jair Bolsonaro elítélése pontosan ilyen pillanat volt.
A volt brazil elnököt korábban bűnösnek találták egy sikertelen katonai puccs vezetésében, miután elvesztette a 2022-es elnökválasztást baloldali riválisával, Luiz Inácio Lula da Silvával szemben. Az ítélet különösen jelentős volt azok számára, akiknek még ismerős volt a brazil katonai diktatúra idején elkövetett számtalan atrocitás, amely egy 1964-es, baloldali kormány elleni puccsot követően több mint 20 évig tartott.
Sokan egy politikus bukásának látják a bírósági ítéletet, de a történet mélyebb, sötétebb, és Brazília kollektív emlékezetének szól. Ez az ítélet nemcsak egy ember felelősségre vonása, ez egy győzelem a megerőszakolt nők, az elhallgattatott túlélők és a történelem torzításaival szemben.
Egy látszólag elfeledett szerződés: az igazság ígérete
Amikor a katonai diktatúra 1985-ben véget ért Brazíliában, az ország egy láthatatlan, de annál fontosabb szerződést kötött saját múltjával: soha többé nem akartak szemet hunyni a jogtiprások felett. Megalakult az Igazság Bizottsága, emlékművek épültek, és sikerült túlélők vallomásait rögzíteni. Ez nem csak történelem volt, hanem egy kollektív ígéret arról, hogy nem felejtenek.
Bolsonaro ígérete és a csapda
„Kár, hogy a diktatúra csak megkínzott embereket, és nem ölte meg őket” – mondta Jair Bolsonaro egykor. Ő nemcsak tagadni próbálta a múlt erőszakos örökségét – egyenesen ünnepelte azt. Többször hivatkozott példaképként Brilhante Ustra ezredesre, egy hírhedt tisztre, aki többek között Dilma Rousseff volt elnök, egykori gerillaharcos kínzásáért is felelős volt.
Amikor Bolsonaro újra megidézte a múlt brutalitását, azt nem véletlenül tette. Célja az volt, hogy megtörje azt a megegyezést, amit a brazil demokrácia közel 40 éve próbált tiszteletben tartani: az igazság, az átláthatóság és a történelmi gyógyulás társadalmi alapjait.
A kudarc: amikor a múlt újból lángra kapott
2023. január 8-án, Bolsonaro hívei megrohamozták a brazil Kongresszust és Legfelsőbb Bíróságot. A támadás kísérlet volt arra, hogy eltöröljék a emberi felelősséget, és újraírják a történelem lapjait.
Olyan volt, mintha Brazília újra 1970-ben járt volna, csak ezeket az eseményeket már szinte élőben közvetítette az internet. Hasonló történt korábban is, amikor egyes politikai erők nyíltan relativizálták a katonai rezsim bűneit. Voltak, akik akkor is figyelmeztettek: „Ha nem tanulunk a múltból, újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat.” Bolsonaro ennek lett az egyik elrettentő arca.
Egy ítélet, ami túlmutat önmagán
Bolsonaro elítélése szó szerint történelmi volt. A 8 évre szóló politikai eltiltása azt jelenti, hogy nem vehet részt újra az ország demokratikus folyamatában – legalábbis egy jó ideig. De az ítélet szimbolikus jelentősége még ennél is nagyobb, hiszen ez egy válasz lett az 1970-es évek kínzásaira és az elhallgattatásra épülő struktúráira; ez egy üzenet az elhallgattatott túlélőknek arról, hogy végső soron csak az igazság számít. És végül ez annak a bizonyítéka is lett, hogy az emlékezet ellen vívott háborút végül nem lehet megnyerni.
A bírósági döntés sokak számára azonban nem jelent megnyugtató megoldást, hiszen Brazíliának még mindig nincs átfogó átvilágítási törvénye. Még mindig élnek és tanítanak olyan emberek, akik korábban embereket kínoztak. Még mindig vitatéma, hogy ki volt hős és ki volt bűnös.
Ha nem dolgozzuk fel teljesen a múltat – őszintén, szembenézve, nyilvánosan – akkor a Bolsonaro-féle szereplők újra és újra belépnek a történelem színpadára. Az elfelejtett múlt csak lappang és egyszer csak lopva, szinte észrevétlenül visszatér.
Mit jelent ez neked és nekünk?
Ez a történet nem csak Brazíliáról szól. Minden ország létrehoz egy saját „igazságszerződést.” Amikor hallgatunk a kínzásokról, elkenjük a múlt sötét részeit vagy ünnepeljük az erőszak emlékét nemcsak a történelmet torzítjuk el, hanem újraszőjük a jövő erőszakát is.
A kollektív gyógyulás egy döntéssel kezdődik – hogy beszélni merünk. Emlékezni, akkor is, ha fáj. Ezért ne feledjük: az igazság nemcsak a múltunk, hanem a demokrácia jövője is.
Bolsonaro bukása, Brazília demokrácia, Jair Bolsonaro elítélése, Brazil katonai diktatúra, Igazság Bizottság, Brazil politikai krízis, demokratikus folyamatok, politikai felelősségre vonás, Brazil Kongresszus ostroma, 1970-es évek Brazília, kínzás Brazíliában, kollektív emlékezet, átvilágítási törvény, Brazil történelem, politikai múlt feldolgozása
